Magyar English Deutsch
Aktív pihenés és lovaglás harmonikus találkozása

Vendégház >>>

Lótartási tudnivalók

FacebookTwitter
Nyomtatás

Lótartási tudnivalók

Lovak általános jellemzői

A ló alapvetően egy hierarchikus csoportban élő állat, ahol minden tagnak megvan a maga szerepe és feladata és rangsor az egyes egyedek között. Minden ménes egy ménből és a hozzá tartozó több kancából áll, összesen 8-10 egyedből áll egy ménes általában. A ménes vezetője a legidősebb kanca, akinek a ménes vezetése és őrzése a feladata. Ezzel szemben a vezérmén az új területek felderítésében és új kancák szerzésében tevékenykedik, a fiatal mének elhagyják a ménest. A ménes tagjai között szoros kötődés alakul ki, amelynek az egyik megnyilvánulása egymás szőrének rendszeres ápolása. A lovak alkalmazkodóképessége kiváló, de emellett napi több óra mozgásra van szükségük, amelynek hiánya viselkedési rendellenességeket vonhat maga után. Egyaránt jellemző rájuk a bizalmatlanság és a kíváncsiság, valamint társas lény lévén, igénye van a kapcsolatteremtésre akár másik ló hiányában is, így más állatokhoz vagy emberekhez szintén könnyen igazodik. A lovaknak nagyon jó a hosszútávú memóriájuk, például könnyen hazatalálnak, de rövidtávú memóriájuk mindössze 10 másodperces, amin belül képesek dolgok összekapcsolására, például büntetés és jutalmazás. A ló bal és jobb agyféltekéje között nincs kapcsolat, ezért elválik nála a logikai és érzelmi gondolkodás.

A lovak kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek, különösen a szaglásuk és a hallásuk nagyon jó.

A lovak szemei nagyon kifejezőek, szinte minden bennük rejlő érzelem leolvasható segítségükkel, emellett tükrözi vérmérsékletét és a környezeti ingerekre adott reakcióit is. A konok, félős lónak nyugtalan a tekintete, míg a nagy, kifejező szemű lovak többnyire élnék vérmérsékletűek, a félig fedett szem esetében pedig egy „flegma” állattal van dolgunk. A ló szeme sokkal nagyobb, mint az emberé, de nem lát vele jobban. Elhelyezkedéséből adódóan (a fej oldalán) látótere eléri a 300 fokot, aminek a közeledő ellenség észlelésében van felbecsülhetetlen előnye, de ha szemből közelítjük meg, akkor a holtterében leszünk. A lovak rendelkeznek színlátással, főleg a zöldes árnyalatok vonzzák.

Hallásuk nagyon kifinomult 180 fokban forgatható fülüknek köszönhetően, ezáltal jelentősen több hanghullám fogadására képes, mint az emberi fül. Segítségével ellenségének közeledését könnyen felismeri és meg tudja határozni annak irányát. A ló orra nagyon fontos szerepet tölt be az érzékszervek között. A szagok és azok érzékelése mind a kapcsolatok kialakításában, mind pedig tájékozódásban nélkülözhetetlenek. A ló minden számára új dolgot először a szaglásával próbál meg beazonosítani, a csikók anyjukat is a szaguk alapján ismerik meg. A lovak bőrérzékelése fejlettségéből adódóan nagyon érzékeny, a simogatás és bőrének érintése nyomot hagy emlékezetében, többek közt ezért is kerülni kell a durva bánásmódot. A lovak táplálkozására a többszöri, kis adagok fogyasztása jellemző a viszonylagosan kis gyomruk miatt, amely akkor hasznos, ha gyorsan kell menekülnie az ellenség elől.

Az egymástól elzártság és a mozgástér korlátozása számos fizikai és pszichés megbetegedés okai lehetnek. Mozgásszervi, légúti vagy emésztőrendszeri problémák merülhetnek fel következményként, de generálhat még rossz viselkedési szokásokat is. A lovaknál olyan rossz szokások fordulhatnak elő, mint például a folyamatos mozgásigény, túl gyakori táplálkozás, de ezek mellett kialakulhat karórágás, szitálás és istállójárás is. Mindegyik kiváltója az ingerszegény környezet vagy a stressz magas foka lehet. Az egyik tipikus viselkedési forma a szitálás. Ez rövidített lépést jelent, melyet az állat ritmikusan ismétel, miközben testsúlyát két elülső lábán váltogatva, nyakát és fejét oldalirányba lóbálja. Az elülső lábak általában a talajon vagy ahhoz közel maradnak, de extrém esetben a ló teljes elülső részét odacsapja az ajtófélfának vagy a boksz oldalának. A szitálás viszonylag gyakori viselkedészavar, amely nem nyújt szép látványt, súlyvesztést, fáradtságot és nyaktájéki izomelváltozást okozhat. A legjobb megoldás, ha a kiváltó okot szüntetjük meg és nem a rossz viselkedésben gátoljuk meg, mivel az további frusztráció okozója lehet. A szitálás a fajtársak hiánya miatt történik, ilyenkor a szociális kapcsolatépítés lehetőségét megteremtve segíthetünk neki a legjobban.

A lovak természetes közegükben napjuk legnagyobb részét legeléssel töltik. A szabadban táplálkozva néhány harapás után tovább is haladnak, így az evésük folyamatos mozgással párosul. Nemcsak nappal, hanem éjszaka is esznek, mondhatjuk, hogy szinte folyamatosan. A karórágás fa vagy egyéb anyagok, akár az istálló berendezésének rágásában nyilvánul meg. Nem csak leharaphatja, hanem le is nyelheti ezeket a darabokat. A levegőnyelés, amely a szó szerinti értelemben véve a levegő lenyelését jelenti, vizsgálatok szerint a gyomor túlzott savasságát segít enyhíteni.

Az istállójárás kiváltó oka az unalom, amelyet leküzdendő az állat akár órákon keresztül körbe-körbe járhat az istállóban. Nagy mozgásigényük sajnos nem kerül maximális kielégítésre a bokszban, ezt a le nem mozgott feszültséget próbálják leküzdeni ily módon.

A ló külleme

A ló küllemeA lovak színének kialakulásáért ugyanaz a pigment felelős. A különböző kategóriák az alapján határozhatóak meg, hogy a fedő-, illetve a hosszú szőrökben mennyi pigment anyag raktározódik. A főbb színek a sárga, fekete, pej, fakó, deres, szürke és tarka.

A szürke ló színes szőrzettel jön a világra és csak a vedlések során szürkül ki a szőre.

A pej ló fedőszőre a barna különböző árnyalataiból áll, a hosszú szőrök, mint az üstök, sörény és farok, valamint a lábvégek feketék. A fekete ló hosszú és rövid szőrei egyaránt fekete színűek. A sárga ló rövid és hosszú szőrei a sárgásvörös és a barnásfekete árnyalataiban pompáznak. A fakónak több fajtája létezik, a közönséges fakó ló hosszú szőrei feketék, rövid szőrei sárgásbarna színűek, a valódi fakónál hátszíj, vállkereszté s zebracsík is megjelenik. A fakó lehet még egérfakó, izabellafakó és krémszínű.

A deres szín attól függ, hogy az őszült szőrök között milyen színű szőrök láthatók, így lehet pejderes, vasderes, sárgaderes és fakóderes is.

A tarka lót az alapján lehet besorolni, hogy a színes foltok milyen főszínbe tartoznak, például fakó tarka, sárga tarka, pej tarka vagy fekete tarka.

A fejen, a lábakon és más testtájakon található pigment mentes bőrön fehér fedőszőrök, úgynevezett jegyek. Az állat születésétől fogva megmaradnak és segítenek az állat azonosításában, feltüntetik az útlevélben is. A lófajták megkülönböztetésében a fej mérete és formája alapvető szempont. Eltérés figyelhető meg a kancák és mének fejméretében és alakjában is, a mének feje erőteljesebb és kissé burkoltabb, a kancák feje ehhez képest finomabb. A lószakértők megkülönböztetnek egyenes fejet, juhfejet, kosfejet, félkosfejet, disznófejet, ékfejet, szamárfejet és csukafejet.

Tartástechnológiai tényezők

Tartástechnológiai tényezőkA klíma akkor a legkedvezőbb a lovak számára, ha csak néhány fokkal enyhébb a kintihez képest. A lovak egészségének fenntartásához a por- és csíratartalom, valamint a káros gázok koncentrációjának alacsony szinten tartása nélkülözhetetlen. Megfelelő légmozgás és friss levegő biztosítása nélkülözhetetlen a helyes tartástechnológia kialakításához.

Zárt istállóban is szüksége van az állatnak fényre, az istálló belmagassága pedig akkor ideális az állatnak, ha még közel 1 méter távolság van a plafon és a ló feje között álló helyzetében. A bokszban a lónak elég helyet kell biztosítanunk arra, hogy kényelmesen lefeküdjön és felálljon, aminek a térigénye függ a ló méretétől. Ha több lovat helyezünk el, a kialakításnál figyeljünk rá, hogy a lovak belássák az egész istállót, de egymásra is rálássanak komfortérzetük érdekében.

Az alomanyag kiválasztásánál azt tartsuk szem előtt, hogy elszívja a vizeletet és megkösse a trágyát, de feküdni is kényelmesen tudjon rajta. A lovak oldalukon fekve alszanak igazán pihentetően, ha nem érzi magát jól az alomanyagon, nem fog lefeküdni. Az alomanyag lehet faforgács, szalma, gumiszőnyeg és faforgács-pellet.

Kommunikáció a lovakkal

KommunikációA lovak kommunikációja elsősorban testbeszéd és hangok segítségével történik, a fülek-, száj- és az orrlyukak állása, a nyak íveltsége és a farok viselkedése nagyon fontos jelzői a ló kedélyállapotának. A szinte vízszintes tartásban lévő nyak oldalra álló fülekkel és nyugodtan pihenő farokkal párosulva elégedett állapotot tükröz. Ezzel szemben a magasra emelt nyak és horkantás, előrehegyezett fülekkel a zaklatottságot fejezi ki. A lónak a hangja is fontos kifejező eszköze, amely a nyerítéstől a visításig széles skálán mozoghat. Az állattal csak akkor tudunk jó viszonyt kialakítani, ha megismerjük a testbeszédét és a legkisebb rezdüléseiből is következtetni tudunk gondolataira.

A hátracsapott fül a bizalmatlanság jele, hogyha előre is nyújtja az állat a nyakát, akkor valószínűleg ránk fog támadni, ami többnyire a harapást jelenti. Találkozáskor az idegen lovak orrukat összedugva vesznek egymásról szagmintát, amit nyerítés kísérhet, akkor tisztázzák az idegen felek a dominancia sorrendet. Ha ez egyik elfogadja a másikat domináns félnek, akkor egyszerűbb a helyzet kimenetele, de ha egyszerre mindkettejük érvényesülni szeretne, előfordulhat, hogy harc lesz a vége. A küzdelem állhat egy harapásból, ha egyoldalú, de egymást is megharaphatják, előfordulhat még ilyen helyzetben egymás faron lökése, rúgás hátsó vagy első lábbal. Ezért is mondják, hogy a legbiztonságosabb hely, ha a lónak a válla mellé állunk.

Előre hegyezett füllel, amit nyugodt szuszogás kísér, a ló az érdeklődését fejezi, ha horkant közben, akkor még feszültség van benne. A legkedvezőbb esetben azonban, nyugodtan odadugja a fejét, amit öleléssel és simogatással megköszönhetünk neki. Ezt ő is nagyra fogja értékelni tőlünk. A ló megérzi, ha félünk tőle és nem megfelelően fogja kezelni ezt a helyzetet. Nagyon fontos a lovakkal történő következetes viselkedés. Ha egyszer valamit egy bizonyos módon kértünk tőle és azt ő készségesen teljesítette, törekedjünk rá, hogy mindig ugyanúgy jelezzük neki, mit szeretnénk. Így segíthetünk neki a legjobban feltételes reflexei kialakításában.

Felszerelésünk ápolása

NyergekA lovas felszerelések ápolásának rutinszerűvé kell válnia, hogy ügyeljünk mind a magunk, mind a ló egészségére, de emellett hosszú távon használhassuk őket. Szükséges, hogy minden lovaglás alkalmával megtisztítsuk a fontosabb részeket, de időszakosan teljes részletességgel is ápoljuk eszközeinket. A lovaglás utáni tisztítás gyakorlati szempontból is hasznos, mivel frissen könnyebb eltávolítani a szennyeződéseket, mint már megszáradt állapotukban.

A ló leszerszámozása után az első a zabla alapos lemosása legyen, a kantár bőréről nedves kendővel tudjuk eltávolítani a ló izzadtságát, a nyereg alól vegyük ki az izzasztót és a nedves felével felfelé tegyük le kiszáradni. A heveder bőrét és az ínvédőt is tisztítsunk meg minden sártól és szennyeződéstől. Minden eszközt alaposan szárítsunk is meg, amely nedves lett tisztítás közben.

Felszerelésünket rendszeresen ellenőrizzük, aminél van rá lehetőség, varrassuk meg, ha nem, akkor cseréljük le saját épségünk érdekében. A bőrből készült részeket száraz, hűvös helyen tartsuk, hogy a penészképződés vagy kiszáradást elkerüljük. A nyeregalátét és a lótakaró tisztán tartása nem könnyű feladat, de nagyon fontos a különböző bőrbetegségek elkerülése érdekében.

Minden lónak legyen külön felszerelése és azokat a ló egészségi állapotának megfelelő tisztítószerekkel kezeljük, így e fertőzéseket és sebesüléseket elkerülhetjük.

A nyereg részei

A lovak ápolása

A ló ápolása és tisztán tartása az esztétikai szempont mellett egészségügyileg is erősen indokolt. Ezáltal elkerülhetőek az olyan bőrbetegségek, fertőzések és feltörések, amelyek fő okozói a higiéniai hiányosságok. A ló az egyes elfoglaltságok után más-más szintű ápolást igényel. A tisztogatás során a ló bőrére, szőrére, patájára, testnyílásaira, és hosszú szőreire kell nagy hangsúlyt fektetni. A következő eszközökre lesz szükségünk a tisztításhoz: vakaró, gyökérkefe, szőrkefe és puha rongy. A felszerelés alatt lehetséges megbúvó kórokozók miatt a nyereg, a heveder és az ínvédő által fedett területeket alaposan meg kell tisztítani.

ÁpolásA vakaró készülhet fémből, műanyagból vagy gumiból, de mindenképpen rugalmas és kör alakú legyen. A vakaróval tudjuk a rászáradt trágyát és sarat eltávolítani. Majd a vakarónál durvább gyökérkefével dörzsöljük át körkörös mozdulatokkal a nyak bal oldalától haladva végig a mellkast, a hátat, a hasat és a fart, ezután pedig az első, hátsó lábat felülről lefelé. Ha ezzel végeztünk, áttérhetünk a ló jobb oldalára és ugyanilyen módon menjünk végig rajta. A szőrkefe alkalmas a már kivakart por eltávolítására, amit a szőrszálak növekedésével megegyező irányban végezzünk. A csillogó szőr elérésének érdekében befújhatjuk szőrfénnyel, majd töröljük át puha ruhával. A vakarót a fejen ne alkalmazzuk, a szem és fül kényékével óvatosan bánjunk, mert ezeket nagyon félti a ló.

A szem környéke, az orrlyukak, a száj széle és sarka nedves szivaccsal törölgethető le, egy másik nedves szivaccsal pedig s nemi szervek környékét és a végbélnyílást tisztíthatjuk meg a szennyeződésektől. A hosszú szőröket nem javallott kefével ápolni, mert megritkíthatjuk, a legjobb, ha kézzel bontjuk ki. A patát patakaparóval tisztítsuk ki lovaglás előtt és után is. Ha a patkón elváltozást látunk, vagy nem megfelelően van a helyén, a következő patkolásig csak kíméletesen mozgassuk az állatot. Javasolt pataolaj vagy patazsír használata. A lovak fürdetése csak meleg külső hőmérséklet mellett ajánlatos, hidegben vagy kimelegedett állapotban kerüljük a vízzel történő érintkezést. A lábakat hidegebb időben is le szabad mosni, de utána szárazra kell törölni. A lovak sörényét kézzel vagy sörénytépő késsel formázhatjuk, ha ritka az állat szőre, jobb ollóval lenyírni. A faroknál ne alkalmazzunk ritkítást, ollóval vágjuk le a nem kívánatos szálakat.

Saját ló

A saját ló egy igazi kincs a lovas életében, de ne feledjük, hogy nagy felelősséget is vállalunk vele. Felelősséggel tartozunk az állatért, nem elegendő, ha a birtokunkban van, úgy kell bánni vele, ahogyan azt megérdemli. Kérjük, ezt mindenki vegye figyelembe mielőtt saját lovat vásárol!

Saját lóEgy ló értékét képzettsége, származása és előnyös külleme emeli. A ló kiválasztásánál számos tényezőt kell figyelembe venni, a legfontosabb, hogy kinek szánjuk a lovat, lónak és lovasának össze kell illenie. A lovasnak és a lónak méretben és jellemben passzolnia kell, melegvérű lovon például nem érdemes kisgyereket lovagolni tanítani, de kezdő lovas is jobban teszi, ha idősebb és képzettebb lovat vásárol.

Tanácsos lovat közvetlenül a tenyésztőtől vásárolni, kereskedőtől csak akkor vásároljunk, ha leellenőrizhető és ismert a szakmai körökben. A vételről mindig kössünk szerződést és még az aláírása előtt vizsgáltassuk meg az állatot orvossal kerülve a későbbi problémákat.

Háromfajta nyerget használnak, díjlovagló-, díjugrató- és military nyereg, a fő különbség a nyeregváz alakjában rejlik. A nyeregváz műanyagból vagy fából készül, és párnázott bőrréteg fedi. A díjlovagló nyeregnek nincs párnázott térdpárnája, a nyeregszárny hosszú, egyenes, mivel a nyújtott ülésnél nem helyezi előre a lovas a testsúlyát. Ezzel szemben a díjugrató nyereg nyeregszárnya előreívelt és kipárnázott a térdpárnája, a kengyelek pedig rövidre csatoltak, mivel jelentős súlypontáthelyezés történik ugrás közben. A military nyereg az előző két nyereg ötvözete, a nyeregszárny előre ívelt és a térdpárna csak kissé párnázott, és a kengyelek hosszabbak. Nyeregalátét használata ezért fontos, hogy nyergünket megvédjük a ló izzadtságától. A leggyakrabban használt kantározási módok a csikókantár és az üreges zabla, ezek mellett még létezik a nagykantár, pelham és hackamore.

Lófajták

A lovakat három csoportba lehet sorolni, amelyek a melegvérű lovak, hidegvérű lovak, valamint a pónik és kislovak. A hidegvérű lovak általában nyugodt, türelmes állatok, nehéz fizikai munkát végeznek, vastag sörénnyel és bokaszőrrel rendelkeznek. Hangsúlyos izomtónus és nagy tömeg jellemző rájuk, dús a sörényük és általában két irányba hajlik. Biológiai szempontból az ő testhőmérsékletük függ a környezet hőmérsékletétől, normális esetben ez 38,5 Celsius-fok.

A melegvérű lovakat főként a lovas sportokban használják finom csontozatuk és heves vérmérsékletük miatt. A melegvérűek hosszú szőrű állatok, amely vékonyszálú és selymes, bokaszőrük szinte nincs is. Járásuk nagyon rugalmas, minden jármódban elnyújtottak a lépéseik. Az elfogyasztott táplálék minőségét tekintve a melegvérűek sokkal igényesebbek.

A póni egy gyűjtőszó, amely a kisméretű lovakat foglalja magába, pontos meghatározás szerint azok, amelyek nem érik el a 148 cm-es marmagasságot. Itt megfigyelhetők ellentmondások, mivel vannak olyan állatok, amelyek nem érik el ezt a marmagasságot, mégsem a pónikhoz, hanem például a hidegvérűekhez sorolják őket. A póniknál ezért a nagyobb marmagasságúakat az utóbbi időben inkább kislónak nevezik.

Egészségügyi szempontok

A tiszta szemek, a fényes fedőszőr és a nyugodt légzés, 37,5-38 Celsius-fokos testhőmérséklet egészséges lovat jelentenek. A rendszeres mozgás, a megfelelő takarmány, a gondozott környezet és az időszakos orvosi kontroll, valamint az oltások elengedhetetlenek a jó állapot fenntartásához. Ügyeljünk rá, hogy elsősegély doboz mindig legyen kéznél sürgősségi esetek hatékony kezelésének érdekében!

Hírlevél

Facebook